1.fejezet

Tudtam,hogy el fog egyszer érkezni ez a nap is. A nap,amikor szembesülök mind azzal,amit Appa eltitkolt előttem. Még mindig emlékszem kristálytisztán minden egyes szavára. "Szeretlek Kicsim. Csak neked akartam jót,de be kell,hogy lássam,nagyobb kárt okoztam,mint gondoltam volna. Kérlek bocsájsd meg mindazt amit veled tettem! Szeretlek..."
Azóta,pontosabban 2 hónapja vízhangoznak ezek a mondatok a fejemben. Mikor Appa meghalt nagyon féltem. Rettegtem,és csak zokogtam. Senki nem volt akihez odabújtam volna,és súgta volna a fülembe : "Szeretlek!Minden rendben lesz!" Senki nem állt mellettem. Omma elutazott még nagyon pici koromban. Konkrétan nem is ismertem Omma-t. Jövőhéten Appa temetése. Kíváncsi leszek,hogy megtiszteli-e Appa-t azzal,hogy eljön.
Csak álltam a szobám közepén,és néztem a falon függő családi képeket,mikor a családom család volt,és nem tudtam ezekről a szörnyű dolgokról. Omma többször is megcsalta Appa-t aki ebbe belefáradva tért ár a drogra és kokainra. A dílerjének nem tudott eleget fizetni,és cserébe ölnie kellett,majd a maffia zavaros ügyeibe. Csak annyit tudok,amit a rendőrség közölt velem,de a többit már nem...hogy miért és hogyan került ide a család és,ki az aki felőlös mindenért. Nekem még nem tiszta nagyon sok minden,és mindenre rá kell jönnöm,ha az életembe kerül is!
- SeoMin! -halottam meg egy barátom hangját. - SeoMin,minden rendben? -fonódtak karjai derekamra.
- Persze,SooRa...persze! -nyugtatgattam barátnőmet,hiszen tudom jól,hogy milyen feldúlt az utóbbi 1 hétben.
- Nagyon sápadt vagy,biztos ez? -fogta tenyerei közé arcom.
- Biztos! -bólintottam egy aprót,és lementünk a konyhába.
- Kérsz valamit enni? -nézett rám nagy barna szemeivel.
- Egy szendviccsel beérem! -dőltem a pultnak.
- Seo! Már lassan 1 hete,hogy nem eszel rendesen! Ezért ilyen fal fehér,mint a fal. Ezért szédülsz,meg persze az idegeskedés miatt! -oktatott ki jogosan barátnőm.
- De mikor kaját érintek a számhoz,azonnal összeugrik a gyomrom és a torkom is...
- Nem érdekel! Ha kell,megtömlek! -hunyorított és nekiállt főzni.
Amiben tudtam segítettem neki,s a kajával mi ketten fél óra alatt készen is lettünk. Mikor megterítettem szólt a telefonom. Azonnal rohantam érte,és felvettem.
- Lee Seo Min? -hallottam meg egy ismerős hangot.
- Igen!
- A nevem KwangMin felügyelő a  megyei rendőrfőkapitányságról hívom Önt,betudna fáradni mondjuk délután 4 óra körül?
- Természetesen,felügyelő! 4 óra?
- Így van.
- Akkor 4 órára bent leszek!
- Kamsahida! További szép napot!
- Viszont. Visszhall! -tettem le a telefont.
Visszamentem a konyhába,és SooRa már tudta,hogy ki hívott,hiszen arcomról leolvasható volt minden. Egy szomorú pillantás után,kezdtem el enni. Alig akart lemenni a torkomon az étel,és a hányinger kerülgetett,de azért sikeresen megettem a kajám felét. Elmosogattunk SooRa-val,és az idő,mintha csak tekerték volna az óramutatót,úgy igyekezett. Mikor már fél 4 volt a szívem már akkor gyorsan vert és remegett a lábam.
- Jól vagy? -jött oda SooRa.
Nem válaszoltam,csak bólintottam egy aprót,és SooRa karjaiba picit megnyugodtam. Olyan fajta szeretet és nyugodtság árad e lányból,hogy képes még engem is megnyugtatni ilyen idegállapotban.
Lassan elindultam a rendőrségre,és a lábam minden egyes lépésnél fel akarta adni a küzdelmet. De én nem hagytam. Túl kell ezen esnem! Igaz,hogy az életembe is kerülhet,de nem érdekel. Kutatni fogok a családom után,addig míg tudok.
A rendőrségre taxival mentem. Mután kifizettem,bementem az épületbe. Nagy sürgés-forgás zajlott odabent,és szinte fel sem fogtam,hogy mi megy itt bent. Megláttam KwangMin felügyelőt,és egyből odamentem.
- Jó napot. Lee Kisasszony? -nézett rám.
- Jó napot. Igen. -bólintottam aprót.
- Kérem kövessen. -mosolygott és követtem. -Foglaljon helyet. -húzta ki a széket,és leültem.
- Miért hívott? -kérdeztem.
- A nyomozást lezárjuk...-jelentette ki,és lepecsételt valami papírt,és aláírta.
- Mi?? Miért? -faggatóztam kétségbe esetten.
- Mert ha tovább mennénk az embereink beleütnék olyan dologba az orrukat amibe nem kéne....
- Maffia,igaz? -néztem rá.
- Nem válaszolhatok. Itt írja alá kérem! -nyújtotta felém a papírokat,és aláírtam. - Sajnálom Lee Kisasszony! -hajtotta le fejét. - Távozhat! -ment el.
Felvettem a kabátomat,és a táskámat is,majd kimentem az irodafülkéből. Mikor kiléptem valaki lefejelt.
- Nem figyelsz? -néztem fel,és egy baba arcú fiút pillantottam meg.
- Te jöttél nekem. -hadakozott azonnal.
- Jó..inkább nem vitatkozom,nincs kedvem. -sóhajtottam és tovább mentem.
Kiléptem az ajtón,és megszédültem,így leültem a nagy épület előtt árválkodó padra. Minden elsötétült előttem,de jobban lettem,és egy érintésre lettem figyelmes. Oldalra néztem,és megint a lefejelős fiú volt az.
- Mit akarsz? -álltam fel hidegen.
- Segíteni! -kapta el a karom.
Automatikusan hátra néztem és megláttam,hogy Ő az. Nem válaszoltam,csak mélyen szemeibe néztem,és semmi olyan szándékot nem láttam benne,ami arra késztette volna,hogy karom elengedni.
- Szeretnék segíteni!
- Mégis miben? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Halottam mindent!
- Mi mindent? -érthetetlenkedtem.
- Amit a felügyelő mondott.
- Nézd. Ez az én családom,az én ügyem,ne okoskodj kérlek! Én csak téged védelek ezzel.
- De csak segíteni szeretnék!
- Nem fogsz békén hagyni igaz?
- Hát nem!
- Na jü,segítehetsz,de egy valamit meg kell ígérned! -tettem fel mutató ujjam.
- Mit?
- Ha a maffiához lukadunk ki,Te elhagyod Koreát,és elmész messzire tőlem,jó?
- De...
- Kérlek!
- Megígérem. -sóhajtotta.
- Köszönöm Oppa. Amúgy a nevem Seo Min.
- Luhan.
- Örvendek Luhan. Akkor? Segítesz?
- Igen! -bólintott.

Elmentünk hozzám. Már rengeteg dolgot összegyűjtöttem és az összes rendőrségi adatot lefénymásoltam,vagy pedig a rendszerükből letöltöttem. A képek is,amik a helyszínelés közben készültek egy mappába vannak. A végére fogok járni ki tette,s miért. Nem tudom a legeslegelső dolgokat,csak azt amit a rendőrök mondtak,de eddig amit összeszedtem,semmi sem eggyezett a rendőrök szavával. Itt valami nagyon nincs rendben,és én a végére fogok járni. Luhan gondosan átolvasgatja az aktákat,míg én teát csinálok neki. Most először engedek be "idegent" a lakásba Appa halála óta...